1. Hagyd őt beszélni, had mondja, de te csak a saját gondolataidat, forgatókönyvedet halld. Ne is figyelj arra, amit ő mond, te úgyis jobban tudod. Csak a te igazságod az igazi.
Ahogy a partner érzi: ő láthatatlan, fölösleges beszélnie a problémákról, fárad ismételni önmagát
Ami a mögöttesben van: ha szembesít valamivel, amit rosszul csinálok, azt nem biztos, hogy képes leszek kezelni. Félek a kudarctól! Bebástyázom magam a jó előre megírt forgatókönyveim mögé. Az önigazolás segít az olyan helyzetekben, amikor nem én irányítok.
Amit választhatok e helyett: felvállalhatom a sérülékenységemet, megnyílhatok, az is biztonságos számomra. Haladhatok a saját ritmusomban. Aktívan figyelek. Kérdezek. Felvállalom a hallottak, hogyan hatnak rám. Együttműködöm. Nem baj, ha hibázom.
2. Használd őt fel szükségleteid kielégítésére. Neki az a dolga, hogy te jobban érezd magad, hogy boldoggá tegyen, hogy a hiányaidat kikompenzálja, betöltse. Ha nem teszi, nem tökéletes számodra.
Ahogy a partner érzi: lehetetlen küldetésben van, kompetencia határait súrolja, az, hogy a másik hogyan érez, nincs rá hatása, nem felelőssége. Amint egy dologgal végezne, ott a következő tátongó űr.
Ami a mögöttesben van: mindannyiunkban ott van egy síró csecsemő, aki azt tapasztalta, elég volt felsírnia, anyukája pedig kielégítette a szükségleteit. Csecsemő korunkban a szükségleteink egyszerűek voltak, anyukánknak így viszonylag "könnyű" volt ráhangolódnia, éppen mire van szükségünk. Ahogy nőttünk, szükségleteink egész hálózattá fejlődtek. Erre a másik ember nem tud ráhangolódni, így lehetetlen küldetésben tartjuk őt.
Amit választhatok e helyett: vállalhatok felelősséget a saját hiányérzetemért, a saját közérzetemért. Nem a környezettől függ, hogy teljes legyek. Önismeret és ember ismeret segít, hogy megértsem a környezetem és önmagam szükségleteit. Elkérhetem a szükségleteimet és megadhatom a környezetnek, amit kér. Lehetek teljes, áramolhatok!
3. Ne adj! Ellenben vegyél el mindent, amit ő adni tud. Ezzel biztosíthatod, hogy neked mindenből elég legyen. És hát ez a fontos nem?
Ahogy a partner érzi: leterheltnek, kevés én-idő jut neki, nem látszik ki a feladatok listája alól, érzelmileg kifacsart, minőségi idő sérül, egyirányúság
Ami a mögöttesben van: attól félünk, ha megosztjuk, nekünk nem marad. Lecsúsztunk a túlélés szintjére. Minden ezen a "ha kielégülök életben maradok, ha nem vészhelyzet van" elvén működik. Élet halál csata van mögötte tudattalanul.
Amit választhatok e helyett: Kölcsönösséget, áramlást. Megtapasztalhatom, ha adok, akkor még több áramlik vissza hozzám. Ha aktív vagyok emeli az energia szintemet, így a kapcsolatban is van erő.
4. Ha az érzelmeiről beszél, vágd rá csípőből, hogy nem úgy van. Mégiscsak jobban tudod, mi zajlik benne, mint ő maga. Jogod van, hogy egyetlen mondattal elsöpörd azt, amit ő érez.
Ahogy a partner érzi: megsemmisültnek, értéktelennek érzi magát, megkérdőjelezettnek, leigázottnak.
Ami a mögöttesben van: azt tapasztaltam a fiziológiai szükségletek könnyedebben és gyakrabban elégülnek ki, mint az érzelmi szükségletek. Abban bízom, ami látszik, amit meg lehet fogni. Félek az elvonttól, az érzelmek világa ingoványos számomra, ezért én akarok irányítani.
Amit választhatok e helyett: empátiát, nem minden érzelemmel kell valamit kezdenem, néha elég, ha meghallgatom, cselekvés nélkül. Tanulni a saját érzelmeimről, tehetetlenség pontjaimról. Megosztani a másikkal, ami zajlik bennünk. Elfogadni, hogy azonos helyzetben érezhetjük különbözően magunkat.
5. Minősítsd! Külsejét, cselekedeteit, lényét, mindent. Határozott erős kijelentéseket tégy arról ő milyen, vagy mit hogyan csinál szarul. Mégis csak jobban tudod, nem?
Ahogy a partner érzi: megtámadottnak, értéktelennek, leigázottnak, megsemmisültnek
Ami a mögöttesben van: bizalmatlanság, ősbizalom hiánya. Bizonytalanság. Félelem, hogy terhelést kapunk, amivel nem bírunk el. Félelem a kudarctól. A határozott „én tudom” állásponttól reméljük a biztonságot, közben bántóvá válunk.
Amit választhatok e helyett: Tudatosítsuk, hogy nem vagyunk tévedhetetlenek. Meghúzhatjuk a határainkat anélkül, hogy bántanánk. Lehet véleményünk. Kezdjük a mondatot: úgy gondolom, szerintem, érdemes átgondolni…A folyamatban inkább kérdezzünk, mint sem kijelentsünk.
Salamon Laura
Atlantisz emlékezete alkotója tollából
Kövesd oldalunkat a Facebookon is!