A női természet nagyon sérülékeny.
Meggyalázható.
Megerőszakolható.
Ugyanakkor szent, mert életet ad.
–Dédi mama, ez veled is megtörtént! Ami veled történt az borzasztó és igazságtalan! Egyedül a te szégyened lett! Némán, megalázva vitted. Pedig én tudom, ez az összes férfi szégyene is egyben. És a világé, hogy magadra hagyott bajoddal! Én csak a dédunokád vagyok, kisfiú és mély hittel és elszántsággal jelentem ki, én soha nem leszek olyan, mint azok a férfi állatok! Én soha nem engedek az ösztönnek és a dühnek, a férfiasságnak… Ereimben érzem, ami veled történt és tudattalanul fogadom e sorokat. A te tapasztalatod nagyanyámra és anyámra is kihatott. A szeretet elleni vétek nem múlik el nyomtalanul az Univerzumban. A férfiasság veszélyes és kiszámíthatatlan. Ez lett a te tapasztalatod. Ezt ösztönösen úgy is védted, dédimama, hogy csak lányoknak adtál életet! Ahogy a lányaid is, és az ő lányaik is. Ezzel is kivédve, hogy ami veled történt az más nőkkel ne történhessen meg. Aztán hirtelen anyámnak megszülettem én. Valami mozdult, valami felbukkant. De ne félj, én némán, tisztelettel majd viszem helyetted. Jó és méltó dédunokád leszek. Zsigereimben marad egy érzés, amit szinte az életben maradásommal kötök össze – alkarom elnehezül, orrom és garatom tompa nyomást érez. Végigkíséri gyerekkoromat, váratlan, összefüggéstelen zsigeri jelzés. Hol megjelenik, hol nem. Aztán ez évekkel teljesen felejtésbe merül.
De most újra emlékszem. Szembesülök, hogy azonosultam vele. Felnőtt férfi életem során csak azt érzem, tehetetlen vagyok. Nem lehetek az, aki vagyok. Nem tehetem azt, amit szeretnék. Nincs bizalom. Nem bízom az életben, sem önmagamban, sem férfiasságomban. Az én azonosult világomban a nők erősek, a férfiak követik őket és azt teszik, amit mondanak nekik. Azt tanultam ez a rend. Nagyanyám és nagyapám, apám és anyám mintája, mind ezt erősítették bennem. Így választok feleséget is magamnak. Hisz tudjuk, a mi családunkban a nők az erősek. Erősebbek, mint a férfi. És igyekszem megfelelni.
Csak az a düh ne jönne folyton! Pedig megfogadtam én soha…. De a düh, jön, feltartóztathatatlanul a legváratlanabb pillanatokban, a legapróbb helyzetben… Pedig megígértem, hogy lojális, jó dédunokád leszek, kisfiúként, elsőként a sorban! Kudarc vagyok. Semmi sem sikerül és jön össze. Lassan összetörök, tönkre megyek, megbetegedek.
Dédimama, én csak az unokád vagyok! Köszönöm, hogy nehéz tapasztalataid ellenére tovább adtad az életet nagymamámnak, majd anyámon keresztül megérkezhetett hozzám. Az életemet kaptam, az életem az enyém. Azon, ami veled történt a tudattalan elhatározásom nem segít! Az, ami veled történt, megtörtént, nagyon régi történet, én csak a kicsi vagyok a sorban, nincs ráhatásom. Elfogadom nehéz sorsodat és tisztellek. Jön a fellélegzés. Mélyen mellkasból. Lehetek az, aki vagyok! Lehetek önmagam! Lehetek férfi! Vannak erősségeim, képességeim, ezek támogatnak engem. Lassan megtanulok bízni abban, amit megismerek. Önmagamban is. Az örökölt régmúltat leteszem. Megkönnyebbülök. Újra jelez a zsigeri alkar, de szépen kioldódik – dédimama, ez a te tapasztalatodhoz tartozik. Ahogy lefogtak, ahogy befogták a szádat… Most már teljesen biztos vagyok benne, ez nem az én emlékem, ez nem az enyém. Csak örököltem.
Erős és bátor vagyok, hogy a saját életemet éljem! Végre igent mondok a férfi és női energiáimra egyaránt. A kettő összeér bennem. Egységélményben vagyok. Az ősökkel kapcsolódom és helyre áll a rend. Bizonyosságot nyerek, hogy mindenki elbírja sorsát. Hirtelen meglátom, hogy apám nem az elnyomott, erőtlen ember, hanem ő így volt FÉRFI! Ebből a férfiasságból nekem is jutott bőven. Felszabadulnak a lekötött energiáim és újra van magabiztosságom! Lassan oldódom fel az önszeretetben és az önbizalomban. És tisztán látok mindent, miért álltam állandó harcban önmagammal! A csata lelkemben zajlott. Most minden eltűnik és békés, nyugodt erős érzés áraszt el. Átjár mindenhol! Megkönnyebbülök! Kioldódom! Akkor is jó csemetétek vagyok, ha a magam útját járom és önmagam vagyok! Teremtő férfi vagyok és élvezem az életem! Rendben vagyok!
Salamon Laura
Atlantisz emlékezete, a lélek játéka részére
Ha tetszett a cikkünk, kövess minket Facebookon is!
Lehet ezek a korábbi cikkek is érdekesek lehetnek számodra, olvass tovább: