1. Mi motivált, hogy játékmesterré válj? Miért pont ez a játék?

Egész életemben azt éreztem, hogy segíteni születtem. Nem tudtam hogyan, miért, kiknek, csak az volt tökéletesen biztos, hogy nekem ez az utam. Azt sem mondhatom, hogy hathatósan kerestem a módszert, úgy voltam vele, hogy ha majd készen állok rá, akkor megtalál az, ami az én sztrádám lesz. Sztráda, mert az nyilvánvaló volt, hogy útnál ez sokkal több. Amikor először játszottam a játékkal, a saját mutyim mocsarában is éreztem: emellett most nem mehetek el. Ez most az. Itt az eszköz, amire vártam.

​

   2. Hogyan sodródtál erre az útra?

2012-től foglalkozom angyalokkal, mindig is részem volt a spiritualitás, és amióta az eszemet tudom, bizalommal fordultak hozzám az emberek. Meghallgattam őket, és a magam módján igyekeztem segíteni nekik. Felelősséggel, empátiával, szeretettel. Egyfajta hídként a racionalitás és a spiritualitás között.

 

   3. Mit jelent számodra az önismeret?

A teljesen meztelen, értékekkel és javítandókkal egyaránt átszőtt valómat. A tükröt, melyben nem csak a rosszat, hanem a jót is látom, melyben ismerem és elismerem a fátyol nélküli, pőre létemet. Először ijesztő és megrendítő volt. Mára már a legjobb barátom, és a folyamatos fejlődésem alapja.

 

   4. Hogy gondolod, jól ismered önmagad? Ki vagy te?

Ismerem magam. Néha nehéz szembenézni a valósággal, és néha csalódott vagyok, hogy még mennyi minden van, amit nem is tudok magamról, mégis befolyásolja az életem. Azonban azt tartom előtérben, hogy már számtalan dolgot hagytam hátra, és hogy ez az út soha nem ér véget.

Én egy olyan ember vagyok, aki másoknak is szeretné megmutatni, hogy a fejlődéssel micsoda eredményeket lehet elérni, milyen minőségek tudnak változni azzal, ha elkezdünk magunkkal foglalkozni, és kiszabadítjuk a lelkünket különböző – ismert vagy rejtett – traumák börtönéből.

 

​