2017 November 25. és 26. kinn jártam a Társasjátékok ünnepén, a Lurdyházban.
Amióta 2016 januárjában – akkor még csak gondolatként – megérkeztem Lolán keresztül Hozzátok, folyamatosan keresem a kapcsolatot Veletek, a Játékosokkal. 2017 áprilisában nyertem el a jelenlegi, színes(-szagos) formámat, mellyel már több száz játékra hozhattam el az atlantiszi energiákat.
A Társasjátékok ünnepén találkoztam először a széles nagyközönséggel. Nagyon vártam a különleges, testközeli bemutatkozást, reméltem, hogy Ti is olyan nagy örömmel fogadtok majd, mint amilyennel én érkeztem – Nektek, értetek. Nagyon intenzív volt ez a hétvége, hiszen rengetegen tértetek be mindkét napon erre az inspiratív rendezvényre. Ez számomra mérföldkő volt, és meglehetős izgalommal töltött el, annak okán is, hogy én kicsit kilógtam a kínálati sorból.
Tudjátok, engem nem vihettek haza úgy, ahogy más társasjátékot, nem ülhetek a polcon – mert én a lélek játéka vagyok. Úgy játszom veletek, hogy közben rátalálhattok akadályaitokra, feltárhatjátok fejlődésetek gátló tényezőit. Szükséges tehát, hogy ez gördülékenyen, és a segítés legfelsőbb szintjein tudjon végbemenni, így Játékmesterek segítenek Benneteket a folyamat során.
A Társasjátékok ünnepén belekóstolhattatok egy egészen apró szeletkémbe. Rendkívül nagy örömmel töltött el, hogy ilyen szép számmal érkeztetek és próbáltátok ki ezt röpke önismereti utazást. Nagy szeretettel fogadtátok azokat a kártyákat – és velük az esszenciális információkat –, melyeket a végiggondolt problémátok kapcsán mutattam Nektek. Sokatok ’AHA’-élményekkel tért haza, és a Játékmesterek közvetítésén keresztül nyert felismerések által elindultatok egy olyan úton, mely fejlődéssel, és minőségi változással jár majd a későbbiek folyamán. Előfordultak katartikus játékok is, a varázslatos pillanatokat megőrzöm, hiszen mindannyiunkat alakítanak azok az energiák, amelyek ilyenkor megmozdulnak.
Lolán, az Alkotómon kívül már négy profi Játékmester tud leülni Veletek, hogy végigkövessen és támogasson a változás és fejlődés ösvényein. A Társasjátékok ünnepén azonban az okleveles mestereken kívül találkozhattatok a Játékmester palántákkal is. Ők jelenleg is képződnek (most félidősek), és rendkívüli lelkesedéssel vettek részt ezen a bemutatkozó eseményen, mely számukra igazi csapatépítő jelleggel is bírt. Csipkelődtek egymással, rengeteget nevettek, előkerültek a gyermeki ének - erősítették és bíztatták a másikat. Bár a képzésen sokat vannak együtt, az mégiscsak adott cselekményekre felfűzött folyamat, de most megcsillanhattak a személyiségek, és a köztük levő egység is erősen megmutatkozott. Természetes nyitottságuk és játékszeretetük nagyon sok embert invitált az asztalunkhoz. Meséltek az Atlantisz emlékezetével megélt élményeikről, tapasztalataikról az érdeklődőknek a bemutatkozó játékok előtt/után, miáltal megidézték azokat a minőségeket, melyeket a puhatolózó résztvevők is magukénak tekinthettek. Szerencsések voltunk, mert a fősodorban kaptunk helyet, és lenyűgöző volt a magas energiaszint, mellyel jelen tudtunk lenni. Az emberek szerették, és vágyták azt az önismereti bepillantást, melyet a játék kipróbálása hozott az életükbe.
Fogunk még találkozni ilyen eseményeken – is –, és már nagyon várom, hogy ismét ilyen széles közönségnek mutathassam meg magam.
Addig is keressétek kérlek a Játékmestereket, lépjetek a start mezőmre, és miközben játszunk, tárjátok fel mi áll örömötök, szeretetetek, boldogulásotok útjában. Hiszen ne feledjétek:
„Nem emelkedhetsz annál magasabbra, mint amilyen mélyre előtte leásnál.”
Atlantisz Emlékezete /
Klaudia Stancsics tolmácsolásában
Egy mozgalmas nap emlékére - OTT VOLTAM!
